A Zenittől a digitális csúcstechnikáig – és azon túl

Vannak, akik iskolában tanulják a fotózást, és vannak, akik az életben. Én az utóbbiak közé tartozom. Gyermekkorom kedvenc játéka egy film nélküli Zenit típusú gép volt. 1993-ban két havi kemény fizikai munkámba került az első fényképezőgépem, és azóta nem telik el nap fotógráfia nélkül.

Megjártam a filmes és a digitális korszak minden lépcsőfokát, és ez a hosszú út tanított meg arra, hogy a legdrágább technika is élettelen marad egy egyedi látásmód nélkül. Ma azért dolgozom, hogy a ti esküvőtök ne csak fotókon, hanem egy vizuális élményként éljen tovább – sallangok nélkül, a legtisztább formájában.

Egy történet minden képkocka mögött

Csak egy félreértés volt mégis a jövőmet határozta meg amikor először a kezembe kaptam egy igazi, nagy videokamerát és megkértek, hogy csak csináljak egy “egyszerű” videót sok-sok évvel ezelőtt. Attól a pillanattól fogva nem volt megállás a családi cég szerves része lettem már egészen fiatalon. Habár hamar kezdtem azóta is mindig megpróbálok valami újat tanulni egy új szemszöget keresni.

Mára már mindennapjaim szerves része a filmezés. Úgy a készítés mint amennyire a filmek fanatikusa lettem. Szeretem hinni, hogy egy-egy filmem nem csak egy videó hanem egy igazi film. Ahol minden pillanat egy emlék marad, minden képkocka vissza tudja adni azt az érzést, azt a történetet a miről szólt a nagy nap.